A vágta a ló leggyorsabb mozgásneme. Bármelyik ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtag izületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A vágta gyorsasága szerint kétféle változatát különböztetjük meg: kenter és galopp (versenyvágta) mozgást.

A kenter nyugodtabb, lassúbb, kímélőbb vágta. E mozgás alatt három dobbanást hallunk. A külső hátsó láb dolgozik egyedül, ez fog először talajt, a belső hátsó és az ellentétes külső elülső láb egyszerre ér talajt, a belső elülső láb felett repül előre a test, s ez nyúlik messze előre és az éri utoljára a talajt. A vágta aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre, jobbra vagy balra vágta lehet. Jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre. A balra vágta ennek a fordítottja. A vágtát váltani kell, mert az egyedül dolgozó hátulsó lábat nagyon igénybe veszi ez a mozgás és idő előtt elhasználódik az.

A galopp terheli meg legjobban a ló szervezetét. E mozgásnál tulajdonképpen négy dobbanást hallunk, mert az együttdolgozó átdolgozó átlós lábpár (belső hátsó és külső első) talajfogása egymáshoz viszonyítva kissé késik s így ez két, de egymáshoz közeli dobbanást hallat. A galopp hatalmas vágtaugrások folyamata, s a lebegő szakasz hosszú. Lebegés után a talajfogás sorrendje: külső hátsó láb, belső hátsó láb, külső elülső, belső elülső láb. Hamis a vágta, ha pl. a jobbra forduló körön balra vágtázik a ló. Ez az izületeket és a vállat nagy fokban rongálja. Fontos arra figyelni, hogy melyik lábra ugratjuk be lovunkat az ő és a mi érdekünkben. Ahogy edzőm szokta mondani, ha időt szánunk arra, hogy megtanuljuk mi a jó lovunknak, milyen a helyes lovaglás ezzel megkétszerezhetjük élettartamát.