Egy furcsa család
Bármennyire valószínűtlenül hangzik is, az orrszarvú és a tapír a ló közeli rokona! A patások közös elődje, a Condylarthrus 75 millió évvel ezelőtt élt,és 60 millió évvel ezelőtt halt ki. A kis, kutyanagyságú állatnak minden mancsán öt ujj volt, s ezek nagyon kemény, pataszerű körmökkel voltak ellátva. Tőle származik az Eohippus, amelykörülbelül 60 millió évvel ezelőtt jelent meg. Ő a mi lovaink közvetlen elődje, és számos változata volt.
A "hajnal lova"
Az Észak-Amerikában fellelt csontvázaknak köszönhetően meglehetősen pontosan rekonstruálni tudták az Eohippus, a "hajnal lova" küllemét: alig volt nagyobb, mint egy róka (magassága 36 cm lehetett), és súlya csupán öt kilogramm volt. Az elülső lábain négy-négy, de a hátsókon már csak három-három vastag körmű lábujj helyezkedett el. Az evolúcióban a környezetnek meghatározó szerepe van, ezért feltételezhető, hogy az Eohippus élőhelye a laza talajú őserdei területekre és vízpartokra is kiterjedhetett. Lábujjai és ujjpárnái az iszapos, mocsaras helyeken is átsegítették. Fogazata módfelett alkalmas volt az alacsonyabb cserjék puha lombjának felaprítására.
Egyre gyorsabb futó
A Mesohippus, az Eohippus utóda mintegy 40-25 millió évvel ezelőtt élt, és nagy mértékben továbbfejlődött. Lábai hosszabbak voltak, mint az elődeié, és már 50 cm magasra nőtt. A lábain már csak 3-3 ujj volt. Ez azt jelenti, hogy kemény talajon élt, és lényegesen gyorsabban tudott futni. Fogazata, állkapcsa is erősödött, és meg tudta enni a cserjét, az ágakat is. A Miohippus és a Parahippus, a Mesohippus közvetlen utódainak esetében ezek a tulajdonságok még nilvánvalóbbak lettek. Az egyre hosszabb lábak egyre gyorsabb futókká tették ezeket az őslovakat.
Csoportosan élő állat
A Meryhippus a sztyeppén nem tudott elrejtőzni az ellenségei elől, az állatok tehát csapatokba verődtek, mivel közösen jobban ellenőrizhették a környéket, hamarabb felismerték a veszélyt, és elriasztották ellenségeiket.
Alkalmazkodás a sztyeppei életmódhoz
A Meryhippus marmagassága már csaknem egy méter volt. Hosszú lábain három ujj helyezkedett el, de csupán a középső lábujj ért a talajhoz. Mivel a sztyepp füvével táplálkozott, és fejét fel kellett emelnie, hogy környezetét is megfigyelhesse, a nyaka is fejlődött és erősebb lett, és a szemek helyzete is módosult. Az állkapocs szintén átalakult, mivel a sztyepp füve az erdők lombjával ellentétben rágós és kemény volt. A fogak a rágástól erőteljesen elhasználódtak. Ezeken a Meryhippus már nagyon hasonlított mai lovunkra.
A dédapa
Körülbelül tízmillió évvel ezelőtt jött létre a Pliohippus. Ő a mai ló tulajdonképpeni közvetlen elődje, és körülbelül hasonlóak voltak már az arányai is. Marmagassága 120 cm volt.
A tudósok szemében ő képviseli az első láncszemet a ma ismert lovak fejlődésének útján, mivel már csak egyetlen, patával körülvett lábujjon közlekedett: megszületett az első egyujjú patás. A Pliohippustól alakult ki lassanként az "igazi" ló, s vele a mai lovakat is magába foglaló faj, az Equus caballus.
Az Equus eredeti hazája Amerika volt, majd eljutott Eurázsiába is, az akkor még létező földhídon át. Amerikában máig ismeretlen okból kipusztult, és csak a hódító spanyolokkal tért vissza oda. A később elvadult spanyol lovakból alakult ki az amerikai vadló, a musztáng. Más kutatók szerint eredetileg is Afrika és Eurázsia az őslovak hazája.
A ma is élő "legősibb" lófajtáink, amelyek a mai lovainkhoz legközelebb állnak, azok a Przewalski lovak, és a tarpán.
 Eohippus
 Merychippus
 Pliohippus
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Eohippus
Merychippus
Pliohippus
