Kincsem

Kincsem, a legyőzhetetlen „csodakanca”, 1874-ben született Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán.

Versenyei során 54 versenyen indult és mindig győzött, ezzel a telivér-tenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet.

Leszármazottai eljutottak a világ számos tényesztőistállójába. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról. A Kincsem parkban, a budapesti galoppálya bejáratánál 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát. Tápiószelén, a Blaskovich család Kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. A tápiószentmártoni lovaspark is Kincsem nevét viseli, itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit.

Bukephalasz

A történetíró Plutarkhosz Nagy Sándorról (Kr. e. 356-323) írt életrajzának (Kr. u. 1. század) közismert részlete közli azt, miként talált egymásra az ókor legnagyobb hódítója és csatáiban hű társa, az a paripa, amelynek nevét halála után egy új alapítású város is megőrizte.
A gyermek Alexandrosz egy ízben tanúja volt annak, hogy atyja, II. Philipposz számára 13 talanton vételárért felajánlottak egy Bukephalasz nevű lovat. A tapasztalt király maga is, mint minden magára valamit adó makedón férfi, kiváló lovas volt. Most lovászaira bízta, próbálják ki, vajon megéri-e az állat az igen magas vételárat. Ám egyik lovász sem bírta megülni a vad jószágot. Philipposz már-már lemondott Bukephalaszról, amikor Alexandrosz megjegyezte: kár volna elszalasztani ezt a szép lovat azért, mert ügyetlenek a lovászok. A trónörökös ugyanis észrevette, hogy a lovat saját árnyéka idegesítette fel, ezért a nappal szembe fordította az állatot, majd hátára pattant, és verejtékig meglovagolta a lovat. A büszkeségtől dagadó keblű király ekkor Bukephalaszt fiának ajándékozta avval az intelemmel, hogy "fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedónia".
A kései, de még mindig ókori utókor azután tovább színezte ezt az amúgy sem mindennapi históriát. A számos romantikus elbeszélés egyike szerint Philipposznak a delphoi Apollón isten nevében megjövendölték, hogy az lesz a világ ura, aki meglovagolja Bukephalaszt, vagyis azt a lovat, amely egy ökör fejét viseli a nyakán (Bukephalasz = ökörfejű). Más leírás szerint Bukephalasz olyannyira vad volt, hogy embereket evett (anthropophagosz), hasonlóan a thrák Diomédész kancáihoz (van olyan forrás, ami szerint Bukephalasz is kanca volt, mások szerint mén). Kiemelték azt is, hogy Bukephalasz szebb volt, mint a híres-neves szárnyas csodaló, a Pégaszosz (pégé = forrás, mert a paripa az Ókeanosz forrásainál született), de szépségben felülmúlta még a fekete sörényű Ariónt is, amelyet Poszeidón tengeristen csődörré változva Démétérrel nemzett, s amely utóbb Héraklész tulajdonába került. (Az emberevő ló mitológiai alakja reális mintán alapult. A nagy testű perzsa paripák olykor rendkívül vadak voltak, halálra rúgták az ellenséget és húsába haraptak. Hérodotosz a görög-perzsa háborúról írt művében említi a perzsa vezér, Artübiosz csataménjét, amely így bánt el a nehézfegyverzetű görög harcosokkal. A Kr. e. 479-es plataiai csata után igen sok perzsa eredetű ló került görög kézre, és ezeket keresztezték a legjobb görögországi fajjal, a thesszáliaival. Az eredmény az lett, hogy Hellászban is elterjedtek a nagyobb testű lovak.)