Szaglás  

A ló kitűnő szaglóérzékével minden ismeretlen dolgot megvizsgál. Ha például új istállóba kerül,beleszagol minden szegletbe, hogy alaposan megismerje környezetét.

Üdvözlékor a lovak megszagolgatják egymást . A szag fontos szerepet játszik a kanca és a csikó kapcsolatában is. A szülés utáni első kontaktus alkalmával az anya pontosan megjegyzi gyermeke szagát ,így attól kezdve gond nélkül megtudja különböztetni a ménes többi csikójától.

A lovak természetesen ismerik a mi szagunkat is .Kellemesnek vagy kellemetlennek érzik.A ló és lovas közti összjáték nem működik ha a ló nem bírja elviselni a lovasa szagát . A parfümöket a lovak egyáltalán nem kedvelik.

A lovak nagy távolságból is észlelik a szagokat. Egy csődör 600-800 méterről is felismeri a sárló kanca szagát. Kifinomult szaglóérzékükkel a nagyon távoli itatóhelyeket is gond nélkül megtalálják. Egy ló sohasem legel lóürülék közvetlen közelében. Így kerüli el, hogy megfertőződjön.

Ha egy ló új szagot érez, mélyen belélegzi, nyakát felfelé nyújtja, és a felső ajkát "felpipálja". Így befogja a szagot az orrlyukaival, és felveszi az ajkak és a száj nyálkahártyájával,hogy analizálja. Így szerzi meg a fontos információkat.

Látás 

Mivel perifériás látása kiváló, mindössze két úgynevezett holttere van: az egyik közvetlenül a fara mögött, a másik pedig másfél-két méterrel az orra előt vagy alatt, ahol a látása legalábbis erősen életlen.

Amikor egy ló felé sétálunk, lesz egy pont, ahol az állat már nem lát minket élesen, ezért elfordítja a fejét vagy hátrálni kezd, hogy ismét jól lásson bennünket. Ha például a legelőn szeretnénk megfogni egy lovat, a fenti reakciót akár úgy is értelmezhetnénk, hogy az állat mennekül, mert nem akarja, hogy megfogják, pedig ha oldalról közelítenénk hozzá, hogy végig szemmel tarthasson minket, akkor nyugodtan megvárná, amíg odaérünk hozá.

Ha a ló mögé állunk, akkor általában az egész testét vagy a nyakát és a fejét elfordítja, hogy folyamatosan lásson bennünket, de egy fiatal vagy ideges állat figyelmeztető rúgással is reagálhat a láthatatlan betolakodóra.
Szemének sajátos helyzete miatt a lónak a fejét és a nyakát is használnia kell, amikor különböző vizuális ingerekre reagál. Magasra tartott fejjel közvetlenül maga előtt nem látja a talajt. Az egyenetlen talajon haladó ló mélyen lehajtja a fejét, hogy jól lássa, hová lép. Ha a földön vagy a környezetben ismretlen, szokatlan tárgyat észlele, oldalra hajtja a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse, mi az. Ha a tárgy "idegen", akkor a ló így, oldalra hajtott fejjel és egy oldalirányú lépést téve halad el mellette, kissé megtorpan.

Nagyon fontos, hogy a lovas megértse, miért cselekszik így az állat, és lehetőséget adjon a fiatal lónak, hogy nyugodtan megnézze az ismeretlen tárgyat. Ha közben büntetés éri, akár szándékos fenyítés, akár az, hogy a lovas megbillen a nyeregben és megrántja a szárat, a ló villámgyorasn megtanulja, hogy az ilyen veszélyeket a jövőben kerülnie kell, ami később komoly problémák kialakulásához vezethet.

Régebben úgy hitték, hogy a lovak színvakok. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így, de az igaz, hogy jobban felismeri a sárga, a zöld és a kék színt, mint a vöröset, a lilát és a szürke külnböző árnyalatait.

A lovak nagy távolságra is ellátnak (a legelőn gyakran látni, hogy egy ló tekintetét egy távoli, a gazdája számára kivehetetlen pontra szegezi), s a sötétben is kiválóan látnak.